Napl(OP)ó

tavaszi illatok

Ha le vagyok apadva, akkor jó picit kilépni a mókuskerékből. Az utóbbi időben ez max. órákban mérhető. Tegnap elég volt egy fél óra és teljesen feltöltődtem, a naptól, a virágoktól és persze a ff. képektől.

Rovinj újratöltve

Valami nem tetszett ezen a képen. Nagyon színes, mázas voltaz egész, aztán tegnap átalakítottam. Így most jobban tetszik.

végre itt a hó

  Megérkezett a havazás. A gyerekek nagyon örültek neki. Hóban fetrengés, szánkózás, hógolyózás, szóval minden volt, ami belefért a hétvégébe. Közben a tájat is érdekes nézni, hogy alakul, hogy változik át. Ráadásul a fények gyönyörű táncot járnak a hó/jég kristályokon.

       

ködös délelőtt

Az Avason kóboroltunk és a ködös város érdekes képet mutatott.

Miskolc Hősök tere

   A ff teszteket folytattam és megszólított egy járókelő. Egy idevágó gondolat maradt meg a fejemben: "néha azt hiszem, hogy katasztrófaturizmus van a városban". Van benne valami igazság, mert sokkal izgalmasabb egy leomló fal, mint egy frissen vakolt :-)

Segítőtársam a LigthZone és a Fuji "nyersanyag" + vörös szűrő kombinácó.

ff próba

Néhány képet készítettem, mert barátkozom a LigthZone-al.miskolc

A Kossuth utca és a mellette lévő kis közben az ég felé meredő antenna.

miskolc

egy új év 2014

Boldog új évet kívánok! persze szép fényekkel és szép képekkel :-)

Tegnap este láttam az Életművész c. műsorban, ami szerintem nagyon jó kis műsor, hogy Pál István Szalonna kereste, vagy táalán még mindig keresi azt a hangszert, amire igazán vágyik, amire igazán szüksége lenne. Azt a hangot, amit szeretne hallani, még nem hallatta egyik hegedű sem. A történet folytatódik a műsorban, de a fotós vetülete az igazából az lenne, hogy az alkotó fotográfus vajon mindig megtalálja a számára ideális kamerát? A lyukkamerások vajon miért fabrikálják saját maguk a dobozkájukat? Én pl. mindig erősen kötődöm egy-két géphez. Természetesen azokkal szeretek igazán dolgozni. De most nem nevesítem, hogy melyek azok.

újabb lyukas kérdés

     Néhány évig nagyon foglalkoztatott a lyukkamera, még ma is, de már nem annyira intenzíven, mint korábban. Igaz most kevesebb időm is van a képek készítésére. De nem ez a lényeg, hanem amit felvetett bennem. Van egy lyukkamerás analóg expo, ezzel az ember két dolgot tehet: 1- vegyszeres eljárással előhívja 2- kidobja, avagy a fiókba zárja. Ha előhívta, akkor újabb válaszúthoz ér: 1- folytassa analóg úton, a pozitív kép eléréséig/nagyításig, 2- ettől kezdve lépjen digitális útra. Most érkezünk el az igazán sarkallatos pontig, ugyanis ha digitálisra váltunk, akkor nagyon sok mindent megtehetünk a képpel, de felmerül a kérdés, hogy a felvételezésnek volt értelme analóg lyukkamerával elkészíteni? nem lett volna értelmesebb egy normális digitális képet készíteni, majd azt "lyukkamerásítani". Mostanában az az érzésem, hogy megerőszakoljuk a technikát, az anyagot és elméleteket konstruálunk igazunk alátámasztására. Tényleg erre van szükségünk?